A szabad szoftverekre történő átállás nem csak technikai kérdés, szemléletbeli váltás és felső vezetői elhatározás nélkül nehezen kivitelezhető. Ha ezek meg vannak mi kell még?
A migráció a tulajdonosi szoftverekről nyílt forrású, illetve szabad szoftverekre egy kihívásokkal teljes feladat, mely számos esetben meglehetősen költséges és számos akadállyal kell szembenéznie. Ezek egy része a korábbi működésből származik, bürokratikus jellegű, ugyanakkor számolni kell a felhasználók részéről is ellenállásra és még a legjobb esetben is lesz egy rövid idejű hatékonyságcsökkenés.
Az akadályok leküzdése először is igényli mind a szabályok megváltoztatását, aminek a lehető legmagasabb szinten kell megtörténnie. Egy nemzeti szinten ezt az adott ország informatikai stratégiájába kell beépíteni, az oktatás terén minisztériumi szinten van szükség az elhatározásra, míg egy szervezetnek a saját fejlesztési, informatikai stratégiájába kell ezt beépíteni.
Működő szabályozás - melyek a valós életben is megállják a helyüket - megalkotása nem kézenfekvő feladat. Első lépésben az nyílt szabványok használatára vonatkozó utasításokat kell kiadni, csak ezt követően lehet közvetlenül a nyílt forrású szoftverek használatát előírni. Természetesen ezzel párhuzamosan megfelelő minőségű és mennyiségű oktatási anyagnak kell rendelkezésre állni a képzések támogatásához.
Az oktatás nélkülözhetetlen. Ugyanakkor önmagában elégtelen. Nem csak oktatni szükséges és ehhez megteremteni a szükséges erőforrásokat, de mérni is kell az oktatás eredményességét, hiszen egy olyan képzés, amiből később csak arra emlékeznek; "volt valami ilyesmiről szó" gyakorlatilag haszontalan.
A konklúzió mindenképp az, hogy a váltás lehetséges. A legfontosabb feladat azonosítani azokat az akadályokat, amik a váltás ellen hatnak a saját szervezetünknél. Nem minden ilyen akadály küzdhető le. Ezeket izolálni kell, hogy minél kevesebb hatásuk legyen a teljes migrációra, állítja Javier Solá.
